„A kötényhímzés eredetéről egy kedves kis mese szól. A mese szerint a gonosz egy matyó leánytól elrabolta édesanyját és kedvesét. A leány könyörgésére csak azzal a feltétellel volt hajlandó szeretteit visszaadni, ha télvíz idején kötényében virágot hoz neki. A leány erre kötényére sok szép tarka virágot hímzett, és ezt elvitte a gonosznak, ki ezt látva, édesanyját és kedvesét visszaadta.” (Dajaszászyné Dietz Vilma, Mezőkövesdi kötények c. tanulmánya 1963.)

A matyó rajzolóasszonyok között a leghíresebb KISJANKÓ BORI (Gáspár Mártonné Molnár Borbála) aki 1876-tól 1954-ig élt Mezőkövesden a Kökény köz 18. alatt. Öröksége a kifogyhatatlan fantáziája és nagy rajztehetsége. Szűcs családból származik, már 4 évesen segédkezik nagyapja Kis Jankó szűcsmester műhelyében. Nem csoda, hogy virágrajzai a szűcs ornametikából táplálkoztak.

Minden rajzán nagy rajztehetsége érezhető. Olyan gyorsan, biztosan és könnyedén „ír”, hogy szemünk szinte alig tudja követni a vonalvezetését. Bori néni, ha lehet nem rajzolt egyforma motívumokat két oldalra, neki a megrendelt tárgynál a megadott tér, a megkívánt színezés és esetleg a motívum-kompozíció megkötöttsége sem okozott különös nehézséget. Emlékházában belecsöppenhetünk a múlt század matyó író-varró világába. Életéről azt mondja: „Jó életem volt, mert mindég virágok közt voltam.”

forrás: Mezőkövesd város monográfiája

2012-ben felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.
Ha bővebben szeretné megismerni a matyó motívumokat, akkor szívből ajánlom foglalkoztató füzetünket, amelyben talál matyó motívumos színezőket, készségfejlesztő feladatokat és egy családi társasjátékot is.

A füzetről itt olvashat bővebben: www.surc.hu